Párás, borongós a reggel. A tulipánok piros szirma csukva, levelükön még ott csillog néhány csepp a tegnapi esőből. Bár lett volna több az az eső! A szokatlanul korai és enyhe tavasz már-már kiszárítja a pázsitot, esőért áhítozik a vetemény is. Ha a szomszédasszony nem locsolja, ki sem kel a petrezselyem. Távolból kakasszót hoz a szél, bolondos ez a kakas, folyton csak kukorékol.
Harangszó hív templomba azon a vasárnapon. Az Asszony, aki bottal jár, utolsó pillanatban lépi át a keményfa küszöböt; ma a szokásosnál is nehezebben kászálódott ki a dunyha alól. Sok éve már, hogy egyedül él, környékbeli macska vetődik néha felé, madárra vadászik az udvarában. Mártáról és Máriáról szól az evangélium. Aztán Lázárról, aki beteg lett és meghalt. Tamásról, akinek mellékneve Iker, és azt mondta, hogy menjünk mi is és haljunk meg vele együtt. Jézus, amikor hírét vette, hogy barátja, Lázár meghalt könnyekre fakadt. – Uram, ha itt lettél volna, nem hal meg a testvérem! – mondta az Úrnak előbb Márta, később Mária. – Ha itt lettél volna – mondja az asszony, aki később drága olajjal keni – pazarló módon – Jézus lábát. – Ha itt lettél volna… Jézus akkor égre emeli szemét, imádkozik, majd így szól: – Lázár jöjj ki! És a halott kijön sírjából.
A szőlőt már mindenütt megmetszették, a kiválasztott karokat gondosan a kordonoz hajlították, s lekötötték. A metszés helyén csöpög a vessző, így lesz ez még hetekig, míg a sebek be nem hegednek, s a friss hajtások magukba nem szívják a gyökerekből fölfelé áramló életnedvet. A gyümölcsfák virágjuk teljében pompáznak, s míg a pap arról szól, hogy – ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét – odakint felszáll a pára, s a reggeli nap keskeny pászmával töri át a templom állott levegőjét.
Azon a vasárnapon gyógyulni kezd betegségéből a Férfi, aki a legtöbbet tudta. Aki – bár idős volt – mindig együtt imádkozott, s együtt dolgozott a többiekkel. Nem volt velük akkor délelőtt, de gondolt rájuk, s érezte, hogy gyógyul. A férfiak pálinkát ittak mise után, országos ügyekről tanakodtak. Később traktor indult, hogy ágyást szántson a zöldség-palántáknak, egy pincében bort palackoztak, a lábtörlőn lapulva foltos macska leste az ajtót, hátha rés nyílik, s észrevétlen besurranhat rajta.
Déltájban autók gyűlnek a ház köré, a szobában terítékek sorjáznak körben a vasalt abroszon. Gyermekecske futkoz föl s alá, egy másik picinyke babaágyban szuszog jóllakottan. Az Asszony, aki bottal jár, zörgetésre riad, szomszéd legény áll az ajtajában. Kezében tálka süteménnyel, dióval, porcukorral meghintve szépen. Nagymama küldi – mondja, s térül gyorsan vissza, ifjabb hölgyét, kit vár, nehogy elmulassza.
Így teltek az órák azon a napon. Napnyugtára túllettek munkán, túl ünneplésen, süteményen, boron, választási téten. Akkorra a legény leánnyal szót érteni látszott. A Férfi, aki gyógyult, lábra kapott végre. Nyújtózott, s feleségét, hogy vacsorát adna neki, arra kérte. Korán elszenderült az Asszony, aki bottal járt. Álmában Lázárt látta, lassan mozduló testéről pergett le a gyolcs. Enyhe volt az éjszaka, tévéhang áradt a nyitott ablakokból. Nagy győzelmet hirdetett. A kakas, kissé bolondos jószág, reményteli kukorékolással adott előleget a közelgő hajnalnak.
